A Karácsony Nélküled

Szent Karácsony este, az ablakban állva,

Reménytelen szívem, teljesen meghalva,

Várom Jézust, hogy a csodát teljesítse,

A Szívedet, az én lelkembe, terelje.

 

Lángol a lelkem, mint a napfény keleten,

A magány csendesen, meg áll a szívemen.

Könnyek közé rejtett arcomat, eltakarom,

A sötétben, a nagy semmit, átkarolom.

 

Valami elmúlt, valamit nem találok,

Érzem én, hogy Tőled már csak távolodok.

Még fáj a szó, ami Téged messze űzött,

Még itt állsz, a lelkem, és a szívem között.

 

Ezen az estén, a búcsú, nagyon nehéz,

Legyen könnyű, Neked az út, amire lépsz,

Karácsony legyen, minden napod, amíg élsz,

Maradjon el Tőled minden, amitől félsz.

 

A Karácsony Nélküled, csak egy szürke fény,

Már nem feledtet Téged, semmilyen élmény.

Valami elmúlt, és valami véget ért,

És nem kaptam cserébe semmit, szívemért.

 

 

Legyenek hát veled, a fények az úton,

A bánat a lelkedben, soha ne járjon.

Kísérjen Téged, a szeretetem végig,

Ragyogjon a fény, majd melletted az égig.

 

Teljen ez az este, Boldogsággal Neked,

Legyen már mindennap, a Békesség veled.

Kívánok, Békés, Boldog Karácsonyt Neked,

Az Isteni fény, mindennap legyen veled.

 

 

 

 

Borzongok…

Oly nagyon várom már, hogy itt légy.

Letelepedj ide, mellém.

Dal szóljon halkan a rádióból,

Oly andalítón, csendesen,

Gyertya égjen a fán fényesen,

 

Elképzelem, ahogy:

 

Kezed kezemben pihen.

Arcod arcomhoz ér.

Ránk pillant föntről a csillagos ég.

Átkarolsz.

Cirógatod arcom

S lassan átölel karom.

Odabújok hozzád,

nyakadba hajtom fejem, s

Te magadhoz húzva ölelsz.

 

Kalács illata terjeng a lakásban,

Egy kisbaba fekszik az ágyában.

Diót törnek a nagyok,

Vidámak a kis angyalok.

Erre gondolok, erre vágyok,

S álmatlan hideg éjszakákon

Ezt az álomképet látom.

Mondd Kedves, lehetetlenre vágyom?