A Karácsony Nélküled
Szent Karácsony este, az ablakban állva,
Reménytelen szívem, teljesen meghalva,
Várom Jézust, hogy a csodát teljesítse,
A Szívedet, az én lelkembe, terelje.
Lángol a lelkem, mint a napfény keleten,
A magány csendesen, meg áll a szívemen.
Könnyek közé rejtett arcomat, eltakarom,
A sötétben, a nagy semmit, átkarolom.
Valami elmúlt, valamit nem találok,
Érzem én, hogy Tőled már csak távolodok.
Még fáj a szó, ami Téged messze űzött,
Még itt állsz, a lelkem, és a szívem között.
Ezen az estén, a búcsú, nagyon nehéz,
Legyen könnyű, Neked az út, amire lépsz,
Karácsony legyen, minden napod, amíg élsz,
Maradjon el Tőled minden, amitől félsz.
A Karácsony Nélküled, csak egy szürke fény,
Már nem feledtet Téged, semmilyen élmény.
Valami elmúlt, és valami véget ért,
És nem kaptam cserébe semmit, szívemért.
Legyenek hát veled, a fények az úton,
A bánat a lelkedben, soha ne járjon.
Kísérjen Téged, a szeretetem végig,
Ragyogjon a fény, majd melletted az égig.
Teljen ez az este, Boldogsággal Neked,
Legyen már mindennap, a Békesség veled.
Kívánok, Békés, Boldog Karácsonyt Neked,
Az Isteni fény, mindennap legyen veled.
Borzongok…
Oly nagyon várom már, hogy itt légy.
Letelepedj ide, mellém.
Dal szóljon halkan a rádióból,
Oly andalítón, csendesen,
Gyertya égjen a fán fényesen,
Elképzelem, ahogy:
Kezed kezemben pihen.
Arcod arcomhoz ér.
Ránk pillant föntről a csillagos ég.
Átkarolsz.
Cirógatod arcom
S lassan átölel karom.
Odabújok hozzád,
nyakadba hajtom fejem, s
Te magadhoz húzva ölelsz.
Kalács illata terjeng a lakásban,
Egy kisbaba fekszik az ágyában.
Diót törnek a nagyok,
Vidámak a kis angyalok.
Erre gondolok, erre vágyok,
S álmatlan hideg éjszakákon
Ezt az álomképet látom.
Mondd Kedves, lehetetlenre vágyom?
Szavazás