Magas bércek felől a hó megérkezett,
hogy ünneplőbe öltöztesse a földet s az eget.
Sok ház tetejét már belepte a hó,
csak a kémény kandikál ki,
és a fel-felszálló füstgolyó.
Ezernyi gyertyaként fénylik minden jégcsap,
a kemény téli szél hó csillagokat forgat.
Madársereg búnak, nem adja fejét, várja őket
az etetőben az ünnepi ebéd.
A kutya sem ugat, csendesen figyel
egy nagy csonttal a szájában, ő is ünnepel.
Nézi az özönlő hópelyheket,
vastag a bundája, - milyen jó meleg.
A hólapát seprű az este pihenni tér,
ünnepel a háznép a havat elsepri a szél.
A házban élők szíve, szeretettel teli
fűszeres, édes kalács illata mennyei.
A nagy asztal körül ül az egész család,
gyertyafénye ékesíti arcuk kedves mosolyát.
Gyönyörű fenyő áll a szoba közepén
fényes csillag délcegen áll a legtetején,
Feldíszítve várja, hogy kigyúljon a fény,
csilingelő harangszóra,
ünnepeljék, Szent Karácsony éjjelét.

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.

A mosolyod legyen a hírnök,
és bátran nyújtsd a kezed,
Szálljanak el a gond felhők,
fújja világgá szereteted.

Legyen végre az egész világunk
egy hatalmas nagycsalád
és öltöztessünk fel, amerre járunk
minden élő fenyőfát.

És égjen a házunkban adventi gyertya
és sohase aludjon el,
mert Hitnek, Békének, s a Szeretetünknek
örökké élnie kell!

A remény lesz benned az útmutató
az iránytű szemed elé,
Bár hová mész, bár merre indulsz
az utad a szereteté.

A boldogság legyen örökös vendég,
s az ország egy nagycsalád.
Ha szeretetünkkel gazdaggá tennénk,
olyan szép lenne ez a világ.

Legyen minden nap karácsony,
minden óra a szereteté.
Legyen Béke a nagyvilágon.
Legyen a szíved mindenkié.